Fehér vitorla szeli át a horizont kék vonalát – ez talán kollektív képzeletünk egyik legegyszerűbb és legmegragadóbb szimbóluma. Ha a végtelen szabadságot akarjuk megidézni, gyakran egy könnyed, s nesztelenül sikló vitorlást képzelünk magunk elé, amely valami meghatározhatatlan, időn és téren túli végtelen felé tart, amely a lelkünkben kifejezhetetlen, új világot jelképez.

Úgy tartják, az emberi kapcsolatok tekintetében egy hajó fedélzete olyan, mint valami lakmuszpapír: ebben a mikrokozmoszban a barátságok vagy megszakadnak, vagy örökké tartó közösséggé kovácsolódnak össze. És ez nem csak közhely. A nyílt vízen vitorlázva, szembesülve a két őselem a víz és a szél roppant erejével, akaratlanul is lefoszlik rólunk minden felvett póz, személyiségünk legösztönösebb és legigazibb emberi vonásai bukkannak elő.

Kiaknázni a szél erejét, befogni azt vitorlájába – ez tette a történelem során képessé az embert arra, hogy - a felfedezés ősi ösztöne által hajtva - új földrészeket hódítson meg megismerve az ismeretlent és önmagát.

Hogy mi is átéljük-e az első kihajózás izgalmát, a vitorlázás semmihez nem hasonlítható kalandját, csak rajtunk múlik.

A vitorlázás ma már mindenki számára elérhető. Ha helyesen választjuk meg a hajót és a vízterületet, ez a csodálatos sport bárki számára a kimeríthetetlen élmények tárházát kínálja.

Vágjunk hát bele: VITORLA FEL!